+36 22 404 255 / +36 20 977 7988

Húsvét után… köpönyeg

Avagy: késő bánat! Vagy mégse? Idén is eltelt a Húsvét, és bizony sokan kapunk a fejünkhöz, hogy megint túlvásároltuk magunkat. Ismerős, ugye? Évről évre ugyanaz a forgatókönyv: 4 napos ünnep, hosszú hétvége – jól bespájzoltunk, egy laktanyára főztünk. Vendégek jönnek-mennek, vagy mi látogatjuk meg rokonainkat. Nehogy éhesek maradjunk, ha nem lesznek nyitva a boltok! Akarva-akaratlanul több élelmiszer kerül a kosarunkba, majd az asztalunkra, mint amennyire valójában szükségünk van.

Az ünnep elteltével azonban azon vesszük észre magunkat, hogy megvan még a fél sonka, már nem kívánkozik reggelire a tojás, és a kalács java is ott száradozik a kenyeres kosárban.

’Bezzeg a mi időnkben!’

Mondaná ükanyánk, ha látná. Valamikor, réges-régen Húsvét vasárnapján az asszonyok fonott kosárba tették, tiszta ruhával letakarták a sonkát, tojást, sót, tormát és a kalácsot. Elvitték megszentelni a templomba, és csak utána került az étkezőasztalra. Az ünnep végeztével a szentelt ételeknek a maradékait is nagy tiszteletben tartották. Megőrizték az utolsó morzsákat is, abban a hitben, hogy minden elveszett darabka annyival kevesebb élelmiszert jelent majd a család számára. Voltak, akik elégették, mások felaggatták a fákra, vagy a földbe szórták a szent maradékot, a bőségesen termő gyümölcs, vagy dús kalászok reményében.

Ez a szokás a 21. századra eltűnt. Ma már mit csinálunk? Az ételmaradékot nemes egyszerűséggel bedobjuk a kukába, és veszünk frisset.

A világ pazarol – mi mit teszünk?

A fejlett világban megdöbbentően magas az élelmiszerpazarlás. Kutatások kimutatták, hogy a megvásárolt termékek harmada a szemétbe kerül. A szemétbe kerülő, – még fogyasztható – élelmiszer évente több mint egy milliárd tonna, amelyből a legtöbbet a háztartások dobnak ki. Ehhez hozzájárulnak a gyártók, a feldolgozók, a piacok és a vendéglátóipari egységek.

Magyarországon ezek az arányok kicsit mások: a háztartásokban kevesebb, a feldolgozóknál, gyártóknál több a felesleg. Míg a gazdagabb országokban belefér a családi költségvetésbe a pazarlás, hazánkban az emberek jobban meggondolják, mire költenek a szűkösebb keretből.

A jó hír az, hogy…

a gyártók és kereskedők nagy része már nem akarja a feleslegessé vált élelmiszert kidobni. Egyre inkább azon gondolkodnak, hogyan csökkenthetik az élelmiszerpazarlást. A lejárt szavatosságú, de még fogyasztható élelmet kedvezményes áron eladják – léteznek már külön erre a célra nyílt boltok is –, vagy a kereskedők felajánlják a termékeiket jótékony célra.

Magyarországon jelenleg nincs törvényi szabályozás az élelmiszerfelesleg kezelésére. A gyártóktól, kereskedőktől a kidobásra szánt élelmiszert civil szervezetek gyűjtik össze és osztják ki. Bármilyen adakozók azonban a gyártók, és lelkesek a szervezetek, erőforrás hiányában csak a felesleg töredéke jut el a rászorulókhoz. Ezért minden szorgos kézre szükség van! Lenne kedved támogatni ilyen szervezetek munkáját?

Mit tehetsz Te?

 Legjobb orvosság a megelőzés

  • Vásárolj okosan! Hogy ne vegyél többet, mint amire szükséged van, készíts listát, azzal menj a boltba.
  • Soha ne vásárolj éhesen! Korgó gyomorral minden ehetőt megveszel. Jártál már így?
  • Nem csak szemmagasságban van áru. Ott általában azokat találod, amiket el akarnak adni. Nézz szét alul is, felül is! – ott lehetnek azok, amiket meg akarsz venni.
  • Ne dőlj be minden akciónak!
  • Ha könnyen elcsábuló típus vagy: annyi pénzt vigyél, amennyiből a listád futja. Arra azért ügyelj, hogy ne rózsaszín kardigánnal térj haza a vacsora helyett!

Megmaradt. Mit csinálj vele?

  • Bármit, amit lehet, csak ne dobd ki! Gondolkodj!
  • Ha nem eszed meg, ne romlaszd meg! Vidd be a munkahelyre, hívj meg valakit uzsonnára, add oda rászorulóknak, szomszédnak, főzz hozzá egy kávét és add a kertésznek, postásnak…
  • Ha meg akarod tartani, fagyaszd le, aszald, szárítsd, tedd el sóban/olajban, csinálj belőle valami mást: fasírtot, turmixot… akár komposztot, és akkor nem veszett kárba.

Ha vannak még ötleteid, megosztanád velünk?

Related Posts